szerda, szeptember 28, 2005
Nos, lányokról nem is meséltem még a suliban, bár azt hiszem ez érthető: nincsen semmi érdekes. Inkább a tanárok néznek ki viszonylag jól. No, akkor lányok: osztályban van 4-5 biológiailag nőnek nevezendő egyén, 1 db. viszonylag normális kinézetű lány, meg egy csaj, aki normálisan néz ki, de nagyon fiatalka, meg nem annyira helyes az arca. na meg maradt 2, amivel nem tudok mit kezdeni. Az egyik az ilyen teleszart búvárruha (már elnézést), a másik meg úgy néz ki, mint a Kör c. filmből a csaj, ami a kútból jött ki (Samara), csak ennek ilyen farönk teste van. mások: van egy páros, amiből az egyik fogjuk rá normálisan néz ki, bár inkább egy átlag pokemonra hasonlít.
és akkor jöjjön ő. (egyelőre kicsivel.) legyen a neve mondjuk Eszti, mert mondjuk így hívják. Először az évfolyamoknak tartott közös előadásokon figyeltem fel rá. Alakra nem túl nagy durranás, de a többiekhez képest kiemelkedő. Magasságban is. Az arca nem olyan hű de helyes, viszont szép a szeme. (ma is megnéztem, és tényleg az!) szóval úgy átlagban, rendben van. Tetszik, ahogyan mimikázik, az jól mutat, bár nem sokat látom, inkább a hátát. Legalábis eddig, most már ezt se fogom, mert átiratkozott egy másik szakra. Persze azután, hogy megszereztem a nevét. Azt hiszem nagyon szép lenne, ha szomorú, nem gyönyörű, csak nagyon szép. Szóval ő a legjobb a suliban. és még mindig nem tudom, hogy mi legyen vele. Egyszerűen nem érzem azt nála, mint másnál. miután Mariann visszautasított befásultam. (még jobban?) Mariann beállított egy mércét, és ez a lány alatta van egy picivel. bár nem is kéne összehasonlítanom vele. az a baj, h Mariann olyan volt mint Dórika, nagyon rég kinéztem már magamnak, és nagyon akartam Őt. És Ő se jött össze, és Őrá vágyok, nem másra. Persze nem fogom magam tartogatni magam évezredekig Rá (megteszi más majd muhahaha), csak Őt szeretném. Szóval egyelőre nem akarok egy újabb fájdalmasabb csalódást, se a közeljövőben, se később. De a közeljövőben biztosan nem. És igen, a csalódás sokkal rosszabb, mint szenvedni itt, hogy elérjem, szóval nem szenvedni szeretek, hanem a csalódástól rettegek. Na meg a tavatytól. majd meglátjuk mi lesz.
Eszti.
és akkor jöjjön ő. (egyelőre kicsivel.) legyen a neve mondjuk Eszti, mert mondjuk így hívják. Először az évfolyamoknak tartott közös előadásokon figyeltem fel rá. Alakra nem túl nagy durranás, de a többiekhez képest kiemelkedő. Magasságban is. Az arca nem olyan hű de helyes, viszont szép a szeme. (ma is megnéztem, és tényleg az!) szóval úgy átlagban, rendben van. Tetszik, ahogyan mimikázik, az jól mutat, bár nem sokat látom, inkább a hátát. Legalábis eddig, most már ezt se fogom, mert átiratkozott egy másik szakra. Persze azután, hogy megszereztem a nevét. Azt hiszem nagyon szép lenne, ha szomorú, nem gyönyörű, csak nagyon szép. Szóval ő a legjobb a suliban. és még mindig nem tudom, hogy mi legyen vele. Egyszerűen nem érzem azt nála, mint másnál. miután Mariann visszautasított befásultam. (még jobban?) Mariann beállított egy mércét, és ez a lány alatta van egy picivel. bár nem is kéne összehasonlítanom vele. az a baj, h Mariann olyan volt mint Dórika, nagyon rég kinéztem már magamnak, és nagyon akartam Őt. És Ő se jött össze, és Őrá vágyok, nem másra. Persze nem fogom magam tartogatni magam évezredekig Rá (megteszi más majd muhahaha), csak Őt szeretném. Szóval egyelőre nem akarok egy újabb fájdalmasabb csalódást, se a közeljövőben, se később. De a közeljövőben biztosan nem. És igen, a csalódás sokkal rosszabb, mint szenvedni itt, hogy elérjem, szóval nem szenvedni szeretek, hanem a csalódástól rettegek. Na meg a tavatytól. majd meglátjuk mi lesz.
Eszti.
